A fák, bokrok és kúszónövények általában egyharmad részt tesznek ki a kert teljes területéből.
Egy jól megtervezett kertben az örökzöldek ebből mindössze egyharmadnyi mennyiségben vannak jelen, amelyek elsősorban télen hívják fel magukra a figyelmet.
Elképesztő mennyi fenyőféléből és lomblevelű örökzöldből lehet már válogatni, mégis azt látom, hogy jellemzően alig található két-három fajtánál több belőlük a kertekben.
Ebben a bejegyzésben a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány örökzöld növényt, ami nem csak a megszokott „tuja helyett Leyland-ciprus” megoldást követi.
Leyland ciprus, mint legnépszerűbb örökzöld
Ha már megemlítettem, nem árt tudnod, hogy a leyland ciprust (Cuprocyparis leylandii) fiatal korától kezdve folyamatosan nyírnod kell ahhoz, hogy tömött, zöld lombozata legyen. Jól tűri a metszést, de csak a friss, zöld hajtásokat szabad visszavágni, az öregebb, fás részeket nem.
Amint hagyod felnőni és csak utólag, a kívánt magasság elérését követően kezded visszavágni, csalódást fog okozni.
Ugyanis a törzs felé haladva egyre kevesebb fény éri az ágakat, így azokon a levelek elszáradnak, lehullanak és a rügyekből nem fejlődnek ki új levelek (= alvó rügyek). Igaz, hogy ezek kihajtanak, ha fényhez jutnak, de hónapokba, akár évekbe telik – a növény méretétől és korától függően -, mire újra egybefüggő, zöld felületet képeznek. Feltéve, hogy a ciprus túléli a drasztikus beavatkozást.
Szoliterként ültetve végső magassága elérheti a 20-30 métert, átmérője pedig akár 15 méter is lehet.
Tudom, hogy népszerűségét a gyorsan növő tulajdonságának köszönheti, hiszen a fiatal növény évente 40-90 cm-t is nő, de ne téveszd szem elől, hogy terebélyesedik is és a törzse is folyamatosan vastagodik, mivel alapvetően egy örökzöld fa.
Ha kerítés mellé vagy fal, tűzfal takarás céljából telepíted, legalább 1 méter távolságra ültesd ezek vonalától és minimum 70 centiméter, de inkább 1 méteres tőtávolsággal számolj.
Örökzöldek térd alatti magasságban
Borostyán
(Hedera helix) talajtakaró és kúszónövény, az örökzöldek alatt és mélyárnyékban is megél. Van belőle zöld, fehér- és sárgatarka levelű változat is. Egyes fajtái, ha falat vagy egyéb támrendszert találnak maguknak, arra tapadva felkapaszkodnak és akár 20 méter magasba kúsznak.
Kúszó kecskerágó
(repkény kecskerágó – Euonymus fortunei) napos vagy félárnyékos helyre ajánlom ültetni ezt a törpecserjét. Hajtásai kezdetben felfelé törnek, majd oldalirányban szétterülnek. Van belőle sárga- és fehértarka levelű változat is. Télen enyhén rózsaszínes lesz a lombozata. Ajánlom betonkerítések, falak takarásához is, mert arra tapadva akár 3-5 méter magasra is felkapaszkodik.
Örökzöld iszalag
(Clematis armandii) erőteljes növekedésű, fényes, hosszúkás levelű cserje. Április elején nyitja illatos, fehér vagy krémszínű virágait, melyekből őszre bolyhos termések fejlődnek. Napos helyet szereti, ezért déli, délnyugati fekvésű helyre ültesd, kerítés vagy fal mellé, ahol akár 3-4 méterre is felkúszik.
Kis meténg
(Vinca minor) árnyékkedvelő, talajtakaró és kúszónövény, kék virágai májusban nyílnak.
Japán kövérke
(Pachysandra terminalis) sarjakkal terjedő, kb.20-30cm magasra növő félcserje, az árnyékos helyek egyik legjobb talajtakarója.
Kúszó mirtuszhanga
(Gaultheria procumbens) mindössze arasznyi magasságú, lombjával és bogyóival díszítő törpecserje.
Örökzöld japánlonc
(Lonicera japonica) legfeljebb 50cm magasra növő talajtakaró és kúszónövény.
Törpe buxuslevelű borbolya
(Berberis buxifolia ‘Nana’) 50cm magasra növő cserje.
Közönséges csarab
(seprűvirág – Calluna vulgaris, Erica vulgaris) virágos cserje, legfeljebb 50cm magasra nő, 3 vagy 5 töves csoportos ültetését ajánlom.
Havasi erika
(Alpesi erika, alpesi hanga – Erica carnea) télen virágzó, kb. 20 cm magas cserje, 3 vagy 5 töves csoportos ültetését ajánlom.
Bőrlevél
(Bergenia) tenyérnyi nagyságú, kerekded levelei jellegzetesek, márciusban hozza rózsaszín virágait, 20-40 cm magasra növő, terebélyes, talajtakarásra alkalmas évelő.
Hunyor
(Helleborus) tél végén, kora tavasszal virágzik, 20-30 cm magasra nő. Virágai fajtától függően fehérek, rózsa-, mályva színűek vagy feketék. Árnyékos, félárnyékos helyet kedveli, ezért ideális számára, ha bokrok alá ülteted.
Tündérvirág
(püspöksüveg – Epimedium) kissé fagyérzékeny, rizómákkal terjedő, kb. 30 cm magasra növő, zöldszőnyegképző, lágyszárú, félörökzöld évelő. Fehér, sárga és rózsaszín virágú változataiból lehet válogatni.
Havasi perjeszittyó
(Luzula nivea) árnyéktűrő, laza szerkezetű, fehér virágú, kb 50 cm magas díszfű.
Tarka sás
(Carex morrowii cv. Variegata) 30 cm magasra növő, sárga-zöld tarkalevelű díszfű.
Örökzöldek sövénynek vagy szoliternek
Keskenylevelű és széleslevelű hegyi babér
(Kalmia angustifolia és Kalmia latifolia) 1 méter magasra növő virágos cserje.
Mahónia
(Mahonia aquifolium) sárga virágaival és hamvaskék bogyóival díszítő, sötétzöld, szúrós levelű, 1 méter magasra növő cserje.
Csipkéslevelű magyal
(Ilex crenata) 1 méter magas, lassú növekedésű, sűrű ágrendszerű, jól nyírható, aprólevelű, örökzöld cserje. Leggyakoribb fajtái ‘Golden Gem’, ‘Glory Gem’, ‘Green Hedge’, és az oszlopos ‘Fastigiata’.
Japán dérbabér
(Skimmia japonica) legfeljebb 1 méter magas, árnyéktűrő, lassan növekvő örökzöld cserje, jól tűri az erős fagyokat. Konténerben is jól nevelhető. A hajtáscsúcsokon skarlátvörös bimbókat nevel, melyekből a tavasz folyamán előbújnak fehér vagy krémfehér virágai.
Japán babérhanga
(Pieris japonica) tavasszal gazdagon virágzó, 2 méter magasra növő cserje.
Madárbirs
(Cotoneaster-fajok) akár 2 méter magasságot is elérő felfelé irányuló vagy elfekvő hajtású cserjeváltozatok.
Széleslevelű ezüstfa
(Eleagnus x ebbingei) erőteljes növekedésű, sűrűn bokros, 2-3 méter magasra növő félörökzöld cserje. Felfelé törő ágait sűrűn borítják a fonákjukon ezüstös, színűkön sötétzöld vagy sárgatarka színű levelek. Apró, illatos, krémfehér virágait az ősz folyamán hozza. Napos és árnyékos helyen is szépen fejlődik. Szoliterként, vegyes cserje csoportba vagy sövényként is ültethető. Enyhén fagyérzékeny.
Tűztövis
(Pyracantha-fajok) 2-3 méter magasra növő félig örökzöld, tövises cserje, sárga, narancssárga és piros bogyóváltozatokkal. Nagy kertekbe sövénynövénynek ajánlom, kis kertekbe szoliterként. Madárbarát kert kötelező eleme.
Puszpáng
(Bukszus – Buxus sempervirens) 2-3 méter magasságot is elérő, apró, tojásdad alakú, sötétzöld levelű, nyírt bokor vagy sövény vagy kisebb fa.
Kerti korallberkenye
(tűzpiros korallberkenye – Photinia x fraseri) Végső magassága 2-3 méter (de léteznek belőle törpe változatok is). Igazi szépségét tavasszal mutatja meg, amikor megjelennek rajta az új, lángvörös levelek. Ez a látvány mindössze 2-3 hétig tart, de fényes zöld, bőrszerű lombozatával egész évben díszíti a kertet. Április-májusban, fehér vagy krémfehér, tömött bugákban virágzik, melyekből őszre időnként piros terméseket nevel. Nyírt és nyíratlan sövénynek is ideális, de kis fának is nevelhető. Leggyakrabban ültetett változatai a ‘Red Robin’, illetve a tarka levelekkel díszítő ‘Pink Marble’.
Téli bangita
(Viburnum tinus) 2-3 méter magasra növő, gömbölyded formájú, sűrűn bokros örökzöld cserje, mely akár már december végén bontogatja virágait.
Balkáni babérmeggy
(Prunus laurocerasus) 3-5 méter magasra növő, sötétzöld lomblevelű, sűrű ágrendszerű, terebélyesedő cserje. Késő tavasszal nyitja felfelé álló, fehér virágfürtjeit, melyekből a nyár végére piros termések fejlődnek, amik később fekete színűre változnak.
Vietnami korallberkenye
(Photinia davidiana) 3-8 méterre is felnövő, lomblevelű cserje. A hajtásvégeken, májusban illatozó virágaiból, az ősz végére piros vagy sárga (Photinia davidiana ‘Fructu Luteo’) termések fejlődnek, ezek adják őszi és téli díszítőértékét.
Magyal
(Ilex aquifolium) 5 méter magasra növő, sötétzöld leveleivel és piros terméseivel díszítő, szúróslevelű, nagy cserje.
Fenyőfélék kiskertekbe
Párnás törpefenyő
(Pinus mugo var. pumilo) kb. 1 méter magasra növő tömött, szétterülő, tűlevelű bokor, egymásra boruló ágakkal.
Japán hamisciprus
(Chamaecyparis obtusa ‘Nana Gracilis’) 1-2 méter magasra növő, sötétzöld lombú, gömb vagy kúpos formájú kis fa.
Cukorsüvegfenyő
(Picea glauca ‘Conica’) lassú növekedésű, rendkívül sűrű, rövid tűlevelű, kúpos formájú, legfeljebb 2-3 méter magasságot elérő szürke luc. Konténeres növényként is nevelhető.
Törpe erdeifenyő
(Pinus sylvestris ‘Watereri’) 3 méter magas, laza koronájú, tűlevelű fa.
Oszlopos tiszafa
(Taxus baccata ‘Fastigata’) árnyéktűrő, karcsú, oszlopszerű, sötétzöld levelű fa, de sárga levelű fajtája is létezik. Kifejlett korára 3 méteres magasságot ér el.
Törpefenyő
(Pinus mugo, Pinus montana) 3-5 méter magasra növő, terebélyes, tűlevelű bokor, egymásra boruló ágakkal.
Kéklő japán selyemfenyő
(Pinus parviflora ‘Glauca’) 3-5 méter magasra növő, kékeszöld tűlevelű, laza lombozatú fa. Napos, félárnyékos helyre ajánlom.
Oszlopos oregoni hamisciprus
(Chamaecyparis lawsoniana ‘columnaris Glauca’) karcsú, kékeszöld lombú, 5-10 méter magasra növő fa.
Közönséges boróka
(Juniperus communis) őshonos növényünk, az alapfaj 8-10 méter magasra is megnő. Vannak oszlopos (pl: ‘Bakony’, ‘Suecica’, ‘Gold Cone’,’Hibernica’,’Sentinel’,’Compressa’), terülő (pl:’Nana Aurea’,’Prostrata’,’Depressa Aurea’) és csüngő (pl: ‘Horstmann’) változatai is. Napos helyre javaslom ültetni, mert árnyékban nem fejlődik szépen, sőt gyakran el is pusztul.
Nagy területet igénylő fenyőfélék
Ne felejtsd el, hogy a fenyőfélék legtöbbször kúp alakúak, ezért nem csak függőleges irányban növekednek, hanem széltében is terebélyesednek, nagy területet foglalnak, sőt „szemetelnek”.
Ez utóbbit csak azért említem, mert sok egészséges fenyőféle azért esik a fűrész áldozatául, mert a kerttulajdonost bosszantja a nagy mennyiségben, folyamatosan hulló tűlevél és toboztermés, ezért aztán kivágja vagy kivágatja a fát.
Kerttervezéskor érdemes kutatni egy kicsit, hogy a kiszemelt, eredetileg nagytermetű örökzöldnek van-e törpe változata. A törpe jelző nem azt jelenti, hogy mindössze térdig ér a kifejlett növény, hanem az eredeti fajtához viszonyítva töredék magasságig nő.
Csüngő nutka-hamisciprus
(Chamaecyparis nootkatensis ‘Pandula’) laza, csüngő ágvégű, 10 méter magasra növő fa.
Koreai jegenyefenyő
(Abies koreana) 10-15 méter magasságot elérő, karcsú, kúpos fenyő, melynek gyertyaszerű, liláskék tobozai emelik díszítőértékét. Napos, félárnyékos fekvést kedveli.
Cirbolyafenyő
(Pinus cembra) 10-20 méter magasra növő, viszonylag karcsú fenyő.
Kéklő nemes jegenyefenyő
(Abies nobilis ‘Glauca’) kékesfehér, lágy tűlevelű, 15-20 méter magas fa.
Tiszafa
(Taxus baccata) őshonos örökzöld növényünk. Árnyéktűrő, lassan feljődő, metszést, nyírást, jól tűrő, lágy tűlevelű fa. 10-20 méter magasra is megnőhet. Kiváló szoliter növénynek, de sövénynek is kiváló.
Feketefenyő
(Pinus nigra) hosszú tűlevelű, 20 méter magasra növő, kifejlett korára ernyőszerű koronájú fenyő.
Szerb lucfenyő
(Picea omorika) 20 méter magasra növő, kékeszöld tűlevelű, karcsú fenyő.
Erdeifenyő
(Picea sylvestris) laza koronájú, 20 méter magasra növő fa.
Simafenyő
(Pinus strobus) sima kérgű, 20 méter magasra növő fenyő.
Lucfenyő
(Picea abies) 30-50 méter magasra növő, sötétzöld tűlevelű fenyőfa.
Közönséges jegenyefenyő
(Abies alba) 30-50 méter magasra növő, sötétzöld, fényes tűlevelű fenyőfa. A legnagyobb termetű európai fenyő. Nem tűri a szennyezett levegőt.