Egész évben díszítenek
Szeretem, amikor a cserjéken látszik, hangsúlyosabbá válik az évszakok múlása, ezáltal a kert fókuszpontja módosul, újabb részletekkel gazdagodik. Igazán felemelő érzés, amikor a növények hónapról hónapra a virágaikkal, terméseikkel vagy levelük színe változásával, esetleg színes vesszejükkel kápráztatnak el minket. Hatalmas forma- és alakgazdagság jellemző rájuk. Illatuk és virágaik vonzzák a különféle pillangókat, a madarak pedig búvó-, pihenő-, költőhelyként vagy éléskamrának használják. A kert általuk lesz izgalmas és mozgalmas. Kúsznak, másznak, bokrosodnak, terebélyesednek, eltakarnak, teret határolnak vagy éppen kitöltenek, de akár teraszt is díszíthetnek. Akármekkora is a kertünk, hangulatfelelősei a cserjék lesznek.
Ebben a bejegyzésemben a cserjéket virágzási idejük sorrendjében (a teljesség igénye nélkül) mutatom be, habár nem minden esetben a viráguk a fő díszítő értékük.
TÉLI JÁZMIN
(Jasminum nudiflorum) ívesen hajló, elterülő ágú cserje, hajtásai akár 3 méter hosszúságúra nőhetnek, támasztékhoz erősítve is növeszhetjük. Amikor a szürke téli hónapok alatt kiéhezve várjuk a tavaszt, ez a cserje a még levéltelen, csupasz zöld vesszőin már februárban sárga, tölcséres virágokat bont, dúsan virágzik. Szoliterként vagy rézsűkre, támfalakra is ültethetjük. Közepes vízigényű, talajban nem válogatós, napot, félárnyékot kedvelő növény.
JAPÁNBIRS
(Chaenomeles japonica) 1 méter magasra növő, széles, sötétzöld levelű tövises bokor. Március-áprilisban nagy tömegben nyílnak téglapiros virágai. Ősszel kis sárga, illatos, fanyar almácskákat terem.
Szoliternek és sövénynek egyaránt ültethető. Átlagos vízigényű, üde, mészmentes talajban, napos, félárnyékos helyen szépen fejlődik.
ARANYVESSZŐ
(Forsythia intermedia) a tavasz egyik hírnöke. Ez a csodálatos, sötétsárga virágözönnel már március végén díszítő cserje még lombfakadás előtt nyitja hosszúkás, tölcsér alakú, 3-4 centiméteres virágait. Rendkívül gyorsan fejlődik, 2-3 méter magasságú, laza növekedésű cserje.
Kifejezetten jól alakítható, így szoliterként gömbnek, fának, legyezőformára vagy egyéb szabályos formára vágva is mutatós. Sövénynek is ültethető. Legjobban a 2 éves vesszőin hozza virágait. Hajlamos az elsűrűsödésre, ezért rendszeres ritkító metszésre szorul. Nagy tömegű zöld lombja kiválóan szigetel.
Közepes vízigényű, a talajjal szemben nem válogatós, napos helyet kedveli.
TÁRNICSLONC (Abelia grandiflora) hosszan elhúzódó virágzása miatt kedvelt cserje. 1-1,5 méter magarsra nő, enyhén fagyérzékeny, télizöld növény, fényeszöld leveleit sokáig megtartja. Tavasztól őszig folyamatosan nyíló, rózsaszín virágai tölcsér alakúak.
Átlagos vízigényű, a jó vízelvezetésű, tápanyagdús talajt kedveli. Szereti a tűző napot. Meleg, déli fekvésű, védett helyre ültessük a fagyérzékenysége miatt.
FEKETE BERKENYE (Aronia melanocarpa) sekélyesen gyökeresedő, íves ágrendszerű, lombhullató cserje. Sok alulról feltörő hajtása van. Apró fehér virágai április végén nyílnak. Magas C-vitamin és foszfortartalmú ehető, fekete bogyói július-augusztusban érnek.
Vízigényes, enyhén savanyú talajt és a tűző napot kedvelő, jó fagytűrő növény.
BORBOLYA
(Berberis) rendkívül fajtagazdag növénycsalád. Vannak lombhullató és örökzöld fajtái, ezen belül az egészen aprótól az óriásig terjed méretük.
Kivétel nélkül tövises hajtásúak, április-májusban sárgán virágoznak, néhány fajtánál kifejezetten illatosak a virágok. Lombozatuk többségében vöröses bordó, de vannak közöttük sárgászöld levélzetűek is. Piros, hosszúkás bogyóterméseik télen sokáig díszítenek, amíg le nem eszik a madarak.
Fajtagazgadagságuknak köszönhetően szoliter cserjeként, nyírott vagy szabadon növő sövénynek ültetve, valamint sziklakertben is jól nevelhetők.
Gyorsan növő, igénytelen növények.
A lombhullató fajták száraz meleg helyen, köves, meszes talajon is megélnek.
A vörös lombozatú egyedek a napfény hatására tudják megtartani színüket, ezért napos helyre ültesd őket.
Az örökzöldek valamivel érzékenyebbek, a humuszban gazdag talajt és az enyhe árnyékot kedvelik.
METÉNGEK
KIS METÉNG (Vinca minor) 20-30 centiméter magas, legyökeresedő szárú, örökzöld félcserje. Sötétzöld, fényes, keskeny, hosszúkás levelei között április-májusban nyílnak világoskék vagy fehér virágai (fajtafüggő).
Gyeppótlásra, talajtakarásra kiválóan alkalmas, gyorsan növő kúszónövény.
Közepes vízigényű. Laza, humuszos talajban, napon vagy félárnyékban alkot igazán szép kerti felületet.
TARKALEVELŰ NAGY METÉNG (Vinca major) árnyéki gyeppótló, 30 centiméter magas, talajtakaró kúszónövény április-májusi virágzással. Virágai kékek, 3-4 centiméteresek.
Nem kell megijedni, ha télen visszafagy, mert tavasszal nagyon jól újul. Egyszerűen csak vissza kell vágni az elhalt részeit.
Rézsűn, támfalak tetején, virágládákban ültetve is jól mutatnak a hoszzú hajtásaiknak köszönhetően.
Közepes vízigényű, kedveli a nedves, tápdús talajú élőhelyet, ebből adódóan félárnyékos, árnyékos helyen fejlődik szépen.
LABDARÓZSA (Viburnum opulus „Roseum”) az egyik legszebb virágú cserjénk. 3-4 méter magasra növő, laza szerkezetű bokor. Május végén nyitja hófehér, alma nagyságú gömb alakú virágait. A virágzás akár három hétig is eltarthat, amíg a halványzöld labdákból hófehér gömb lesz.
Nedves, tápanyagban gazdag talajt és a napos fekvést szereti.
MADÁRBIRS
(Cotoneaster) fajták népes cserjecsaládot alkotnak, változatos alakú, méretű, levélformájú lombhullató és örökzöld egyedekkel.
Talajtakarók, kis törpecserjék és az akár két méter magasságot elérő cserjék egyaránt megtalálható közöttük. Vannak már magastörzsre oltott változatok belőlük, így „kis faként” is gondolhatunk rájuk. Apró leveleik fényesek, sötétzöldek.
Fajtától függően fehér, fehérpiros virágaik május-júniusban nyílnak. Virágzáskor gyakorlatilag 2-3 hétig egy virágerdőt képez a cserje, a lombját szinte látni sem lehet.
Az őszbe fordulva piros, narancspiros, apró bogyók tömegesen díszítik ágaikat. A termések decemberben hullanak le, ha a madarak addig le nem csipegetik róluk.
Kifejezetten szeretem ezt a cserjecsaládot, mert minden felületre találhatunk megoldást közülük. Edénybe, rézsűn, talajtakarásra, támfalra, sziklakertbe, sövénynek, szoliternek ültetve.
Napos, félárnyékos helyen fejlődnek szépen.
GYÖNGYVIRÁGCSERJÉK
(Deutzia) fajtától függően különböző magasságú lombhullató cserjék. Az alig 1 métert elérő fajtától a 2-3 méter magasra növő fajtáját is választhatjuk. Felfelé növő ágrendszerű, így cserje csoportokban, szoliterként vagy magasabb nyíratlan virágzó sövénynek is alkalmas. Levelei tojásdadok, kihegyezett csúcsúak. Illatos, nem ritkán telt, csillag vagy harang alakú apró, általában fehér virágai sátorvirágzatban lelógva nőnek, május-júniusban nyílnak.
Napos helyre ültessük. Humuszban gazdag talajt kedvelő, vízigényes növény. Évente egyszer célszerű levágni róla az elvirágzott vesszőket és az idős, felkopaszodott ágakat.
DÍSZSOMOK (Cornus) május-júniusban virágoznak, de fő ékességük színes vesszőjük, a lombozatuk és őszi bogyóik.
VIRÁGLONC (Kolkwitzia amabilis) lombhullató, ívelt ágrendszerű, 2-3 méter magasra növő, szétterülő cserje. Szélessége sokszor megegyezik a magasságával. Rózsaszínű apró, harang alakú virágai május-júniusban tömegesen nyílnak.
Átlagos, jó vízáteresztő talajba és napos helyre ültessük. Metszeni nem kell, csak az elöregedett, elszáradt ágakat érdemes eltávolítani róla. Aszályos időszakokban meghálálja az öntözést. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló növény.
ISZALAG
(Clematis) kúszónövény, fajtától függően nagy lila, rózsaszínű, bordó, fehér esetleg kék virágai vannak. Lombhullató, jellemzően csavarodott fás szárú, 3-4 méter magasra is felnövő cserje. Nincsenek tapadó korongjai, így a felfutáshoz támasztékot igényel. A kerti klematiszok fényigényesek, de a földjük túlzott felforrósodását rosszul viselik.
Virágzásukhoz sok tápanyagot igényelnek, másképpen csak gyéren fejlődnek. Tapasztalatom szerint a sötétlila és bíbor-lila virágú fajták ellenállóbbak, míg a halvány rózsaszínű és fehér változatok több odafigyelést igényelnek a gondozásuk során. A virágok az az évi hajtásokon júniustól októberig majdnem folyamatosan nyílnak. Leveleik színe a világoszöldtől a sötétzöldig terjed.
Tápdús, jó vízelvezetésű, mélyen felásott talajba ültessük, olyan helyre, ahol a töve lehetőleg árnyékban van. Földjét állandóan nedvesen kell tartani, de a túlöntözését kerülni kell. Rendszeres tápoldatozásra van szüksége a bőséges virágzáshoz.
A sérült vagy elszáradt ágakat még a kihajtás előtt kora tavasszal kell eltávolítani. Némelyik változat némileg fagyérzékeny. Fajtától függően májustól szeptemberig virágoznak.
A korai virágzású fajták között találunk örökzöldeket is, mint például a Clematis armandii.
CSERSZÖMÖRCE
(Cotinus coggygria) személyes nagy kedvencem. Szeretem a „habos-bohókás” megjelenését, amikor nyáron virágba borul és lenyűgöz az őszi ízzó lombszíne. Ráadásul őshonos növény, jól tűri a szárazságot, a hőséget, fagytűrő és a betegségekkel, kártevőkkel szemben is ellenálló. Szoliterként és nyírott vagy nyíratlan sövényként is ültethető. Kell ennél több?
Na, de nézzük egy kicsit tudományosabb megfogalmazásban is!
Terebélyes növekedésű lombhullató cserje vagy kisebb fa, mely kifejlett korában meghaladja a 4 méteres magasságot is. Május-júniusban nyíló felhőszerű bugavirágzatai miatt, melyek valójában apró jelentéktelen sárgás vagy krémfehér virágok kusza rendszeréből tevődnek össze. Rózsaszínes tollas virágkocsányai egész nyáron át megmaradnak. Levelei nagyméretűek, oválisak, ép szélűek, s szárnyasan erezettek. A kihajtáskor zöld vagy kékeszöld színű levelek az ősz folyamán fajtától függően sárgára, narancssárgára, vörösre vagy lilásvörösre színeződnek.
Léteznek egész évben lilásvörös levelű változatok is (pl: Cotinus cogyggria Royal purple).
Meszes vagy semleges kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Gyengébb minőségű talajokon virágzása intenzívebb. Tavaszi éves metszéssel visszafoghatjuk növekedését, viszont ez gyakran a virágzás rovására megy.
MÁLYVACSERJE
(Hibiscus syriacus) 2-3 m magasra is megnövő, mereven felfelé törő ágú bokor. Fehér, rózsaszín, lila, kék színben júniustól szeptemberig gazdagon virágzik. Virágai szabályos kehely alakúak, s lehetnek szimpla vagy telt virágúak is.
Szereti a napos helyet, bírja a párás környezetet és a magas talajvizet is. Fiatalon még kissé fagyérzékeny, de később a kemény hideget is elviseli. Tavasszal viszonylag későn, csak április végén, május elején hajt ki, ezért óvatosan szabad csak metszeni.
A talajra igénytelen, szárazságban tetvesedésre hajlamos.
Szoliterként vagy nyírott sövényként is jól mutat.
Örökzöld jázmin (Jasminum humile) sárga, enyhén illatos virágait június-júliusban hozza.
Nyári orgona (Buddeleia davidii) fehér, sárga, lila, kék, rózsaszín virágai júniustól októberig nyílnak.
Hortenzia (Hydrangea) nyáron virágzik
Törpe szárnyas kecskerágó (Eonymus alatus ‘Compacta’) 1-1,5 méter magas, kerekded, formás lombhullató cserje. Sötétzöld levelei hosszúkásak. Apró, jelentéktelen virágai nyáron nyílnak. Jellemzője a vesszőkön hosszában elhelyezkedő 4 paraléc. Fő díszértéke a tűzvörös őszi lombszín.
Trombitafolyondár (Campsis radicans) narancs-, citromsárga és piros virágai júliustól szeptemberig nyílnak.
Orbáncfű (Hypericum) júliustól szeptemberig virágzik.
Kékszakáll (Caryopteris) kék színű virágai tömegesen nyílnak augusztustól szeptemberig.
Barátcserje (Vitex agnus-castus) illatos, világoskék virágai felálló fürtökben augusztustól októberig nyílnak.