Mit esznek a növények?
Minden növénynek, így a fűféléknek, cserjéknek és fáknak is sokféle tápanyagra van szüksége az egészséges fejlődéshez. A fény, a levegő és a hőmérséklet közvetlenül hatnak a növényekre, míg a víz és oldott ásványi sók a talajon keresztül befolyásolják életműködésüket. A tápanyag-feltáródás ott a legkedvezőbb, ahol ezek az elemek együttesen vannak jelen.
Valamely tápanyag hiánya a meglévők hasznosítását is gátolja. (Justus von Liebig német vegyész tápanyag minimumtörvénye)
Nélkülözhetetlen tápelemek
A növények tápanyagfelvételük során a makroelemekből (szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, foszfor, kálium, kálcium, magnézium) használják fel a legnagyobb mennyiségeket.
A napfény segíti a növényt a növekedésben és az asszimilációban (pl: fotoszintézis), ezért sem mindegy mit, hova ültetünk (napra, félárnyékba, árnyékba).
A levegő oxigén- és szén-dioxid tartalma is hatással van a növényekre. A növények ezeket leginkább a szabad levegőből hasznosítják a föld feletti részeikkel.
Szén-dioxid alakjában jut a növény a fejlődéséhez szükséges szén (C) makroelemhez, melyet a fotoszintézis során épít be a szervezetébe. A gyökerek hasznosítják a talaj levegőjét, a vízből a hidrogént (H) és az oxigént (O). Előfordul, hogy egy növény azért nem fejlődik vagy esetleg el is pusztul, mert a gyökerei megfulladnak a talaj alacsony levegőtartalma miatt. Leggyakrabban a fűfelületeknél tapasztalhatjuk ezt a jelenséget, ezért is ajánlott a gyepszellőztetés.
A legtöbb növény életműködése (tápanyagfelvétel, asszimiláció, légzés) 10-30 °C fok hőmérsékleti tartományban erőteljes.
Nézzünk a dolgok mélyére!
A növények fejlődésük első szakaszában inkább nitrogént igényelnek. A nitrogén (N) a növényi test építőanyaga, a zöld részek, a vegetatív szervek fejlődését befolyásolja. Hiányában a növekedés leáll, a növény színe kifakul, a lomb elsárgul. Különösen fontos kerülni a nitrogéntúlsúlyos adagolást, mert ennek a makroelemnek a többlete azt eredményezi, hogy a növény szövetei fellazulnak, érzékenyebbek lesznek a kiszáradásra, a szélre, a törésre és a károsítókra.
A foszfor (P) és a kálium (K) elsősorban a sejtosztódásra és a szaporítószervek kifejlődésére hat. A foszfor felel a virágzásért és a gyümölcstermésért, továbbá serkenti a gyökérfejlődést. A kálium növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, valamint közvetlenül befolyásolja a növény párolgási veszteségét a légzőnyílások nyitásának és záródásának szabályozásával.
A desszertek
Ma már a makroelemek közé sorolt alábbi két mezoelem közepes mennyiségben épülnek be a növények szervezetébe.
A magnézium (Mg) felelős a zöld szín megjelenéséért.
A kalcium (Ca) a növényi szövetek szilárdságára hat, közvetett hatással van a vízforgalomra nyáron (különösen a légköri aszály okozta hőstressz idején). Az ellenálló, jó taposástűrő fűfelületek érdekében ezért nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségben álljon a növények rendelkezésére. Hazánkban általában erről külön gondoskodni kell az üledékes kőzetek és a mész magas jelenléti arányának köszönhetően.
A mikroelemek a legkisebb mennyiségben szükséges anyagok. A növények anyagcsere folyamataiban jelentős enzimekbe épülnek be, ezért jelenlétük nélkülözhetetlen. A leglényegesebbek, a réz (Cu), a mangán (Mn), bór (B), a vas (Fe), a molibdén (Mo), a kén (S), a cink (Zn) és a klór (Cl).
Fenntartó trágyázás
Növényeink számára a tápanyag utánpótlást fenntartó trágyázással, azaz a szerves és a műtrágyák használatával biztosíthatjuk. Azt, hogy ezek közül melyiket választjuk, időnk, pénztárcánk és az esetleges hiánybetegségek határozzák meg.
A fenntartó trágyázás legtöbbször az ültetést, telepítést követő harmadik évben kezdődik meg. Alapelv, hogy a mélyebb rétegekbe próbáljuk meg lejuttatni a tápanyagot, így biztosabban és nagyobb eredményességgel hasznosul.
Egészséges fáknál a gyökérrendszer hatékonyan veszi fel a feltalaj tápdús rétegének anyagait is.
A szerves trágyák
Szerves trágya lehet komposzt, földdé érett lombtrágya, komposztált marhatrágya, szárított vagy pelletált baromfi-, illetve marhatrágya. A szerves trágyák a növények számára szükséges összes tápelemet tartalmazzák a megfelelő arányban, azaz komplex trágyák, ezért egyféle talajjavító anyag kijuttatása elegendő. Előnyük, hogy végzetes túladagolásuk szinte lehetetlen, továbbá sem előállításuk, sem felhasználásuk nem károsítja a természetet, így környezetkímélőnek tekinthetők. A talaj fizikai tulajdonságára, a vízháztartásra is előnyös hatást gyakorolnak, ezáltal a talaj parányi élőlényeinek (mikroorganizmusok) jótékony tevékenységét fokozzák. A szerves trágya kiszórásának ideje általában ősz vagy kora tavasz.
A fűfelületek esetében a tápanyag bejuttatása kizárólag a csapadék, az olvadó hó, illetve az öntözővíz beszivárgásával valósítható meg. Egyéb növénytársulások esetén a tápanyag a földbe ásással 30-50 cm mélyen beforgatható.
Fák és cserjék (főleg gyakran nyírt sövények) esetében a szerves trágyát ősszel juttassuk ki, 2-4 évenként.
Egy 10 év körüli fa 10-15 kg földdé érett istállótrágyát igényel alkalmanként. Szárított, porított anyagokból 4-5 kg is elegendő. Idősebb növényeknél nagyobb mennyiségek is kijuttathatók.
Egy kifejlett cserje 6-8 kg földdé érett istállótrágyát igényel alkalmanként, de szárított változatokból elegendő 2-3 kg mennyiség is.
Műtrágyák előnye és hátránya
A szilárd vagy folyékony halmazállapotú műtrágyák ásványi eredetű anyagok, amelyek szervetlen kötésben tartalmazzák a növények számára fontos tápelemeket. Kizárólag a talaj kémiai tulajdonságait befolyásolják, azaz a tápanyagtartalmat és a kémhatást. A talaj vízháztartására és a talajszerkezetre semmiféle hatással nem bírnak. Előállításuk, helytelen alkalmazásuk a környezetet terhelheti. Töménységüknek köszönhetően viszonylag kis mennyiségben kell kiszórni őket.
10 év körüli fák esetében a csurgó felületének minden négyzetméterére 10-12 dkg komplex műtrágyakeveréket juttassunk ki, míg a cserjéknél elegendő 8-10 dkg mennyiség.
A szerves trágyázástól eltérően, minden évben elvégezhető a műtrágyás tápanyag utánpótlás. A keverék nagy része ősszel kerüljön ki, de a nitrogént (N) érdemes két részletben kiadni. Felét ősszel, ami majd a kihajtást fogja segíteni, a másik felét pedig tavasz derekán, ami a hajtások megnyúlását, hosszanti növekedését segíti.
A szilárd műtrágyák por vagy granulátum formájában kaphatók. Vannak egy vagy több tápelemet tartalmazó készítmények, valamint komplex műtrágyák, melyek minden szükséges makro-, (mezo-) és mikorelemet tartalmaznak.
A gyorsan ható műtrágyák mellett lehetőségünk van hosszú tartamhatású műtrágyákat is alkalmazni, melyek 3-6-9-12 hónapos lebomlású készítmények.
Előnyük, hogy meggátolják a nitrogén talajból való kimosódását, ezáltal a környezetet óvják. Gyantaburok veszi körül a tápanyagokat, a víz és a hőmérséklet hatására a tápelemek lassan táródnak fel, a lebomlás folyamatos. Így a melegebb, nedvesebb időszakokban adagolódik a tápanyag, amikor a növények fejlődése felgyorsul és fokozottan igénylik a tápelemeket.
A folyékony műtrágyák permetezéssel vagy beöntözéssel is kiadhatóak. Hiánybetegségek gyors kezelésére is alkalmasak, mert a lombon és a gyökérzeten egyaránt felszívódnak.
További megoldások a tápanyagveszteség elkerüléséhez
Kapálással lazíthajuk a talaj felszínét, létrehozva egy hőszigetelő réteget. Ezzel megakadályozhatjuk a mélyebb talajrétegek felmelegedését, így csökkentve a párolgást (vízvesztést). Egyúttal levegőhöz juttatjuk a talajt.
Mindig figyeljünk és törekedjünk az egyenletes talajfelszín kialakítására.
A szintkülönbségek nehezítik a víz egyenletes szétosztását (pl. meredek felületről lefut a víz, míg a mélyedésekben tócsák alakulnak ki).
A túl nedves talajok víz-levegő aránya javítható szervestrágyázással.
Öntözéssel szüntethetjük meg a káros vízhiányt. Arra azonban figyelnünk kell, hogy a rendszeres öntözésnél fokozottabb tápanyag-utánpótlásra van szükség. Ugyanis az öntözővíz a tápanyagok egy részét a mélyebb rétegekbe mossa.
A növények egyszeri öntözésekor annyi vizet kell adni, hogy a gyökérzónát teljesen beáztassuk.
