Tápanyaghiány vagy hiánybetegség
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy igyekezetünk ellenére mégsem a hőn áhított külsővel örvendeztet meg a növényünk. Akár kertünk virágai, cserjéi vagy fái közül valamelyik az, akár egyik szobanövényünk, amelyik segítségre szorul, az árulkodó jelek azonosak.
A tápanyaghiány tünetei az egyes növényi részek lecsökkent növekedésében, torzulásában, elszíneződésében jelentkeznek. A diagnózis során fontos támpont számunkra, hogy a hiánytünet hol jelenik meg először.
Ebben a bejegyzésben az egyes tápanyaghiányra utaló levélelváltozásokat mutatom be, melyek orvoslására a tápanyag utánpótlásról szóló blogot is érdemes elolvasni, felhasználni.
Ne hagyjuk növényeinket tartósan hiánybetegséggel kűzdeni, mert hozzánk hasonlóan, ők is maradandó károsodásokat szenvedhetnek, súlyos esetben bele is pusztulhatnak.
Nitrogénhiány (makroelem)
A nitrogénhiány tünetei szembetűnők. A vegetatív részek növekedése elmarad és elszíneződik. A hajtásnövekedés gyenge lesz, a levelek kisméretűek, halványzöld színűek lesznek, erősebb hiány esetén elsárgulnak, majd lehullanak. A növény az így bekövetkezett korai lombhullás miatt nem tud jól felkészülni a téli nyugalmi időszakra, fokozottan fagyérzékennyé válik. Mivel a nitrogén újrafelhasználható tápelem, és könnyen mozgósítható a növényen belül, hiánytünete mindig az idősebb, alsó leveleken jelentkezik először. A levéllemezek egyöntetűen halványodnak, majd sárgulnak. Nincs különbség a leveleken belül a levélerek, a levélszél és az erek közti terület színében.
A nitrogénhiány esetén a gyökérzet is gyengén fejlődik, sok elágazás nélküli gyökérrész képződik. A lecsökkent gyökértömeg a többi tápelem felvételét sem biztosítja kellő mértékben.
Foszforhiány (makroelem)
A foszfor élettani szempontból kulcsfontosságú, a növényen belül könnyen mozgó, újrafelhasználható tápelem. Aktívan részt vesz a növények energia- és szénhidrát-gazdálkodásában, a sejtosztódás és a reproduktív szervek képzésének fontos eleme. A foszforellátottság pozitívan befolyásolja a gyümölcsök hússzilárdságát és tárolhatóságát is.
A gyümölcstermő növények nem igényelnek belőle nagy mennyiséget.
A foszforhiány tipikus tünete a merev tartású, a normálistól kisebb levelek megjelenése. A levelek bronzos árnyalatúvá válnak, apró elhalt területekkel. Hiánytünete először a hajtások idősebb, alsó levelein jelentkezik.
Káliumhiány (makroelem)
A gyümölcstermő növények többségének magas a káliumigénye. Különösen érvényes ez a csonthéjasokra és a bogyósgyümölcsűekre. Káliumhiány esetén a levelek szélén, jól körülhatárolható sávban először egy világoszöld szegély alakul ki, majd ezek a levélszéli szövetek elhalnak, elbarnulnak. Nagymértékű hiány esetén a levelek elhalnak, a hajtások felkopaszodnak.
A kálium a növényen belül a legmobilisabb tápelem. Tünetei ezért a növényhajtások alsó, idősebb levelein jelennek meg először. Ha a hiány tovább tart, a tünetek a fiatalabb részek felé terjednek.
A gyümölcstermő növényeken a gyümölcsök kicsik maradnak, íztlenek lesznek, a terméshozam csökken. A kálium hiánya rontja a gyümölcstermő növények fagy- és szárazságtűrését, valamint a gombás betegségekkel szembeni ellenálló-képességüket is.
Vashiány (mezoelem)
A vashiány oka gyakran nem az, hogy nincs elegendő a talajban, hanem az, hogy a növényeink nem tudják kellő mennyiségben felvenni. A felvehetőségét erősen korlátozza a talaj magas mésztartalma, az aránytalanul magas mangánellátottság, a magas víztartalom, az erős tömörödöttség, levegőtlenség, valamint az alacsony hőmérséklet.
Magnéziumhiány (mezoelem)
A magnéziumhiány tünetei a nyár második felében, a hajtásnövekedés intenzitásának csökkenésekor jelennek meg jól látható formában.
Az idősebb, alsó leveleken jelennek meg először a tüntek. A levélerek zöldek maradnak, de a levélerek közötti terület fakulni, majd sárgulni kezd, erősebb hiány esetén a szövetek elhalnak ezen a területen.
A magnéziumhiányos gyümölcsfák gyümölcsei aprók, gyenge minőségűek lesznek, idő előtt megérnek, éréskor erősen hullanak.