Öntözni, de hogyan, mennyit és mikor?
Az ideális öntözési időszak
Ebben a bejegyzésemben az öntözés szerepéről, annak mennyiségéről, időbeliségéről szeretném megosztani veletek a gyakorlati tapasztalataimat. A tápanyag utánpótlásról szóló blogomban már hangsúlyoztam a víz szerepét, amely a növény életciklustól függő fejlődéséhez elengedhetlen.
A talajfelszín hőmérséklete napfeltekor a legalacsonyabb, míg a déli órákban a legmelegebb.
Többek között ezért ajánlott az öntözést hajnalban vagy éjszaka végezni, így kevesebb a párolgás általi vízveszteség.
Kannából öntözni 22 óra után szoktam a függő- és állócserepes, dézsás, valamint balkon növényeimet, mert addigra a szúnyogok is „lepihennek”.
Én jobban szeretem a hajnali, kora reggeli órákban (4-8 óra között) történő öntözést a kertben, mert ezzel a gombás betegségek kialakulása, továbbá a meztelen csigák aktivitása is csökkenthető.
Persze az a szempont sem elhanyagolható, hogy egy tábortüzes összejövetelnek vagy a csillagos ég fürkészésének nem az időzített locsolórendszer aktiválódása vet véget.
Kerüld a szélsőségeket!
Sose várjuk meg, amíg a növények lankadni kezdenek, ezzel kétségbeesetten jelezve a vízhiányt!
Az erősen kiszáradt talaj öntözése költségesebb és időigényesebb, feltöltéséhez nagyobb vízadag szükséges.
Biztosan tapasztaltad már Te is, milyen nehéz egy növény cserepében tartani a vizet, amikor a föld úgy összeszáradt, hogy résnyire van a cserép szélétől.
Ilyenkor javaslom, – ha engedi a méret – egy vödör vízbe merítsd bele a növényt úgy, hogy az a cserepet teljesen ellepje. Amikor a földjéből már nem jönnek buborékok a vízfelszínre, kiveheted a vödörből, visszanyerte a szükséges víztartalmat.
Kerülni kell, hogy a növény – vízi és mocsári egyedek kivételével – folyamatosan vízben álljon.
Cserepes növényeknél én az alulról öntözést javaslom. Csak annyi vizet öntsünk a alátétbe, amennyit a gyökérzet és az ületőközeg maradéktalanul felszív.
Így a gyökérzet sem fullad meg és a szúnyoglárváknak sem biztosítunk bölcsőt.
Térjünk vissza a gyökerekhez
A növény gyökerének alapvetően két feladata van.
Az egyik, hogy rögzítse a növényt, a másik, hogy vízet és oldott ásványi anyagokat tudjon felvenni.
A gyökerek összessége a gyökérzet, amely lehet fő- vagy mellékgyökérrendszerű.
A gyökérrendszer mérete (= gyökérzóna) a növényfajtától és a talajviszonyoktól függ, ebből adódóan vízszintes és függőleges irányban is eltérő kiterjedésű.
Általában mély gyökérzónája van a kétszikű növényeknek, úgymint tű- vagy pikkelylevelű nyitvatermők (pl: fenyő-, ciprusfélék) és zárvatermők, melyeket hálózatos erezetű levél (pl: magnóliák) vagy egy főérből elágazó levélerezet jellemez (pl: rózsák, szőlők).
Mellékgyökérrendszer az egyszikű növények jellemzője, levelük párhuzamosan erezett (pl: fűfélék, orchideák, pálmák).
Mikor szomjas a növény?
Az öntözést akkor kell megkezdeni, amikor a gyökérzóna már elvesztette hasznos vízkészletének kb. egyharmadát. Ezt szemrevételezéssel szinte lehetetlen megállapítani (kivéve a cserepes növényeknél, mivel a cserépből könnyen kiemelhetők földlabtástól). Ugyanakkor a dézsás növényeknél – méretükből adódóan- ez már nem megoldás, illetve kertjeinkben felesleges lenne ezért gödröt ásni.
Akik még bizonytalanok a témában, azoknak segítség, hogy a kertészeti, öntözéstechnikai termékekkel foglalkozó kereskedésekben hozzá lehet jutni már pár ezer forintért olyan talajelemző műszerhez, ami megmutatja a talaj víztartalmát.
Hazánkban az öntözési idény jellemzően májusban kezdődik és októberben ér véget. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi hónapban egyáltalán nem kell öntözni a növényeinket, amikor nem kapnak elegendő természetes csapadékot.
Az 5 mm alatti egyszeri csapadék érdemben nem befolyásolja a talaj víztartalmát.
Ha napközben öntözünk, vegyük figyelembe a hőmérsékletet, a növény érzékenységét és fejlődési szakaszát.
A kifejlett növény lombozatán át több vizet párologtat, virágot hoz és termést nevel, ami folyamatosan növeli vízigényét.
Fontos tudni, hogy a zöldségnövények különösen érzékenyek a nagy melegben történő öntözésre, mert a relatíve hideg öntözővíz és a leveleikre kerülő vízcseppek jelentős károkat okozhatnak.
A szükséges vízmennyiség meghatározása
Egyszeri öntözés alkalmával annyi vizet kell adni a növénynek, hogy a gyökérzónáját teljesen beáztassuk.
Azzal számoljunk, hogy 1 liter víz 1 négyzetméteren 1 miliméter vastag réteget képez. A növényzet és a talaj együttes párologtatási értékéből következtethetünk a kijuttatandó öntözővíz mennyiségére. Ez az érték hazánkban a nyári hónapokban a legmagasabb, 5-7mm/nap.
A kötött talaj kiszáradása lassúbb és kevésbé egyenletes, mint a lazább homoktalajon.
Légköri aszályról beszélünk, amikor a levegő relatív nedvességtartalma 30 százalékra, vagy ez alá süllyed.
Ez a jelenség hazánkban évente átlagosan 10-15 alkalommal fordul elő, naponkénti időtartama 3-5 óra és többnyire 2-5 napig tart, elsősorban a nyári hónapokban.
Légköri szárazság esetén a levegő magas (30ºC feletti) hőmérséklete és alacsony nedvességtartalma miatt a potenciális párolgás olyannyira fokozódik, hogy a növény a párologtatást nem képes a megfelelő mértékben fokozni. Függetlenül attól, hogy a talajban elegendő mennyiségű víz áll rendelkezésre. A hőstressz hatására közülük sokan sérülnek vagy elpusztulnak.
Tapasztalatom szerint főként a tű- és pikkelylevelű növények, így a fenyőfélék, tuják és borókák száradnak ki részben vagy egészben. A lomblevelű növények hullajtani kezdik leveleiket, aztán amint tartósan 30ºC alá csökken a hőmérséklet újra lombosodnak, sőt sokszor másodvirágzásba kezdenek.
Javaslom, hogy a szükséges öntözővíz mennyiséget, a napi középhőmérséklet segítségével határozzuk meg. Ez alapján a napi átlag hőmérséklet ötöde adja a kijuttatandó öntözővíz mennyiségét mm-ben számítva. Például: a napi maximum hőmérséklet 34ºC, az éjszaka hőmérséklete 22ºC. Ebből a napi átlag 28ºC, így a kijuttatandó vízmennyiség 5,6 mm, azaz 5-6 liter négyzetméterenként.
Az öntözés időtartama
Az öntözési időt az öntözőrendszer elemeinek (szórófejek, fúvókák, csepegtető csövek) teljesítménye és a szükséges vízmennyiség határozza meg.
t= Q/i ahol t= a szórófej üzemelési ideje órában megadva, Q= az öntözési norma (mm), i= az öntözés intenzitása (mm/h)
Például, ha 4mm vízréteget szeretnénk képezni egy 15mm/h teljesítményű szórófejjel, akkor a fenti képlet alapján 0,26 órát(h), azaz 16 percet kell működtetnünk az adott öntöző szórófejet.
Amennyiben nem tudjuk az öntözőrendszerünk egységeinek teljesítményét, tegyünk ki a területre egy-egy mérőpoharat, majd manuális üzemmódban, külön-külön indítsuk be a zónákat egy-egy percre.
A mérőpoharakba gyűlt víz mennyiségéből egyenként kiszámítható az öntözés intenzitása i= Q/t, ahol Q = a mérőpohárban lévő vízmennyiség(mm), t = 1 perc = 0,017 óra(h)
Remek közös játék és matekozás is lehet ebből gyereknek, felnőttnek egyaránt, csak mindenki kerülje ki a vízsugarakat időben.
Én az alábbiak szerint számítom egy napsütötte, nyílt gyepfelület öntözési gyakoriságát és a szükséges vízmennyiséget.
10-19ºC közötti napi hőmérsékleten 2-3mm hetente kétszer
20-25ºC közötti napi hőmérsékleten 4-5mm hetente háromszor
26-30ºC közötti napi hőmérsékleten 5-6mm kétnaponta
30-40ºC közötti napi hőmérsékleten 7mm naponta
Alakítsunk ki változatos kertet, amiben egyaránt megtalálhatók dísz- és gyümölcsfák, örökzöld és lombhullató bokrok, évelő és egynyári virágok, fűfélék, zöldségek, fűszernövények, akár még egy kis kerti tó vagy medence.
Ezek mind hozzájárulnak a párásabb, jobb minőségű levegőhöz, az önfenntartáshoz és a jó közérzetünkhöz. Ha tehetjük, gyűjtsük az esővizet és azzal locsoljunk!