Vetésforgó, avagy fordulós gazdálkodás a veteményeskertben
Érdemes alkalmaznod a vetésforgót vagy más néven a fordulós gazdálkodást a veteményeskertben. Ezzel megelőzheted a talaj, illetve a tápanyag kimerültséget és a kártevők felszaporodását. Ez is egy jól bevált, ősi módszer arra, hogyan legyen évről évre jó termésed a kertedben anélkül, hogy vegyszereket és műtrágyát használnál.
Az alábbi ábra szemlélteti a vetésforgó négy ciklusát, melyekben a zöldségfélék tápanyagigényük alapján vannak csoportosítva.
A vetésforgó alkalmazásának lényege, hogy előre megtervezed a növények helyét és egymás után következésének (vetésének) sorrendjét. Ezzel tudod biztosítani, hogy a növényeid nem kimerítik a talaj táperejét, hanem azt a leggazdaságosabban használják fel.
Akkor lesz sikeres a fordulós gazdálkodásod, ha körültekintően jársz el a tervezés során és elegendő időt szánsz az előkészítésre. Tartsd szem előtt, hogy 3-4 évben kell gondolkodnod. Mindössze 6 lépésre van szükséged a saját vetésforgód összeállítására.
Vetésforgó tervezési lépései
1. lépés
Írd össze, hogy miket akarsz termeszteni!
2. lépés
Mérd fel, milyen tápanyag utánpótlási, öntözési lehetőségeket tudsz biztosítani a növényeid számára.
3. lépés
Figyeld meg és rögzítsd a rendelkezésre álló terület(ek) tájolását, az uralkodó szélirányt és a napsütéses órák számát.
4. lépés
Most tedd a szívedre a kezed és nézd át az 1. lépésben megírt listádat, hogy ebből mi az, ami az adott helyen valóban termeszthető növény. (Tudom, viccesnek tűnik, de gyakori hiba az eleve „halálra ítélt” elképzelés.)
5. lépés
A termesztendő növények listáját egészítsd ki, melyiket, mikor kell vetni, palántázni, továbbá mikortól meddig szedhető.
6. lépés
A „vetésforgó a veteményeskertben” ábra segítségével tervezd meg és rajzold le a saját vetésforgódat ágyásokra és sorokra felosztva a területet a termesztendő növények száma szerint. Kalkuláld bele, hogy az egyik növény betakarításától a másik vetéséig kellő időd maradjon a talajmunkákra.
Ne feledd, kertet ültetni annyi, mint hinni a holnapban.
Az ágyásokon belüli növénytársításokról bővebben itt olvashatsz.
HÜVELYESEK a vetésforgóban
A hüvelyesek (bab, lóbab, borsó, lencse, földimogyoró) mérsékelt tápanyagigényű növények, gyökérgümőikben nitrogént raktároznak. Hasznos talajjavítók, ha a letermett növény szárait elvágod a föld felett, majd bekapálod vagy ásóval beforgatod a gyökérzetét a talajba. Így a következő évben ide vetett növényeknek (pl: káposzta- és salátaféléknek) nitrogénben gazdag élőhelyet, ezáltal erőteljes növekedést biztosítasz.
BAB
A babszemeknek a csírázáshoz melegre és nedvességre van szükségük. A zöldbabot vetheted szakaszosan áprilistól júliusig, de szedni csak júniustól kezdve fogod tudni. A futó- és zöldbab (bokorbab) vetési és betakarítási ideje között 7-13 hétre számíts, míg a kúszóbaboknál 12 hétre. Ha a törpe zöldbab töve körül felkupacolod a földet, akkor az megtámasztja a szárakat és nedvesen tartja a gyökereket.
A futóbabot májustól júliusig vetheted, szedni pedig júliustól tudod majd. A babokat rendszeresen szedd le, ezzel biztosítva a folyamatos virágzást és a termést.
Karós- és futóbaboknál ne felejts el időben gondoskodni a megfelelő, stabil támasztékról!
A bokorbabok nagy előnye, hogy akár balkonládába is ültethetők. Érdemes magasított ágyásokba, dombágyásokba is vetni néhány magot, mert a többi növény nitrogén ellátását stabilizálni tudja, így akár az egész vegetációs időszakban elkerülhető a tápanyag utánpótlás.
A babok hagyományos védőnövénye a bársonyvirág (büdöske) és a borsikafű.
BORSÓ
A borsókat legtöbbször három kategóriába sorolják, úgymint cukorborsó, kifejtőborsó és velőborsó.
A cukorborsó termése hüvelyestől fogyasztható, mivel a belső rostos pergamenthártya hiányzik belőle.
A kifejtőborsók előnye, hogy hidegtűrők, a legkorábban vetheted őket. Zsengeségüket rövidebb ideig őrzik meg, mint a velőborsók.
A velőborsók keléskor érzékenyebbek az alacsony hőmérsékletre, viszont hosszabb ideig szedheted zsenge állapotban.
LENCSE
A lencse egynyári növény, ami körülbelül 30-50 centiméter magasra nő meg. Viszonylag igénytelen, jól bírja a szárazságot, alacsony a tápanyag és vízigénye. A lencsetermés színe alapján lehet barna, fekete, sárga, vörös és zöld lencse.
FÖLDIMOGYORÓ
Bármennyire is furcsán hangzik, de ha van elegendő helyed, akkor te is termeszthetsz földimogyorót a kertedben. Mindössze egészséges, azaz nem avas és nem pörkölt magokra lesz szükséged hozzá.
A földimogyoró számomra egy trükkös kihívás, mivel több növény termesztési módját is ötvözi.
Úgy vesd, mint a bokorbot, április végétől május közepéig tokostól ültesd ki a szabadföldbe. A mogyorószemeket hüvelykujjhossznyi mélységbe vesd és hagyj két arasznyi távolságot közöttük. A csírázáshoz nekik is melegre és nedvességre van szükségük.
Ne lepődj meg, első ránézésre a palánták olyanok, mint a zöldborsóé. Meleg időben gyorsan fejlődnek majd.
Amikor a növényen megjelennek a sárga pillangóvirágok, akkor a töveket a burgonyához hasonlóan földdel fel kell kupacolnod. Gondoskodj róla, hogy a kupacok mindvégig megmaradjanak, mert beporzás után a terméstartó kb. hüvelykhossz mélyen a talajba fúródik. Ha ezt a feltételt, azaz a laza földkupacot nem biztosítod számára, akkor a magkezdemény nem tud hüvelyes terméssé fejlődni.
Októberben felszedheted a termést. Úgy szüreteld, mint a burgonyát. Óvatosan nyúlj alá ásóval és emeld ki a földből. Néhány napra tövestől hagyd a földön száradni, majd fejtsd le a mogyoróhüvelyeket a szárról. Kézzel vagy ronggyal távolítsd el róluk a földet. Ne mosd le vízzel! Száraz, hűvös, jól szellőző helyen, szétterítve tárold.
A földimogyorót a tökmaghoz hasonló módon pörkölheted meg.
GYÖKÉRZÖLDSÉGEK és HAGYMAFÉLÉK a vetésforgóban
Azokat a növényi gyökereket, melyek zöldségként fogyaszthatók gyökérzöldségeknek nevezzük. Ezen belül pedig karógyökérről és gumós gyökérről beszélünk. Ebbe a kategóriába tartozik a cékla, retek, zeller, sárgarépa, paszternák, fehérrépa, feketegyökér, valamint az édesburgonya és a manióka.
A gyökérzöldségekhez tartozik néhány rizómás növény, úgymint a ginseng, a gyömbér és a kurkuma.
Gumója van a csicsókának és a jamnak (jamszgyökérnek).
A gyökérzöldségek közepes tápanyagigényű növények, ezért megfelel nekik a burgonya- és/vagy tökfélék előző évi ágyása.
Mivel a sárgarépa, a petrezselyem (fehérrépa) és a paszternák vetőmagja nagyon apró, valamint lassú a csírázása (kb. 3 hét), érdemes bevetni egy trükköt a gyorsításhoz. Ehhez a vetés előtt keverd össze a magokat nedves homokkal és hagyd szobahőmérsékleten állni két napot. Ezután elvetheted a magokat az ágyásba, amit folyamatosan tarts nedvesen a kelésig, mert a kiszáradt talajban elszakadnak a hajszálgyökerek, ami a kikelt csíranövény pusztulásához vezet.
A gyökér- és gumós zöldségek palántáit ritkítani (egyelni) kell, hogy legyen helyük a növekedéshez és egészséges termést hozzanak.
A ritkítás elkerülhető, ha vetőmagszalagot vagy drazsírozott magokat használsz.
A teljes szezonban fogyaszthatod a sárgarépát, a petrezselymet és a zellert valamilyen formában (pl: bébirépa, petrezselyem- és zellerlevél).
A sárgarépa korai fajtáit 80-100 nap múltán zsenge, roppanós állapotban szedheted, míg a kései, tárolásra is alkalmas fajták tenyészideje legalább 150 nap. Ezeket hagyd teljesen beérni és csak október-november folyamán húzd vagy ásd ki a talajból. Vágd le a zöldjét, a karógyökeret pedig hagyd száradni egy-két napig az ágyáson. Ezután kézzel vagy ronggyal tisztítsd meg a rátapadt földtől (ne mosd le vízzel!) és nedves homokban, tőzegben vagy perlitben tárold 0-4°C hőmérsékleten.
A többi gyökérzöldségnél is alkalmazhatod ugyanezt az eljárást.
Ha a magad által megtermelt gyökérnövények magját is be szeretnéd gyűjteni, akkor tudd, hogy ezek ún. kétéves növények. Ez azt jelenti, hogy az első évben a gyökértest növelésével vannak elfoglalva, míg a második évben hozzák a virágzatukat és a magtermést.
A hagymaféléket aránylag könnyű termeszteni, ha betartod a vetésforgó szabályait. Ez azt jelenti, hogy legalább 2-3 éves szünetet kell tartanod, mielőtt újra hagymát ültetsz ugyanabba az ágyásba.
Ne ültess hagymát bab vagy borsó után, mivel a nitrogéndús talaj a hagymafejek hátrányára fokozza a levélnövekedést.
A hagymafélék szintén közepes tápigényű növények, így érdemes őket a tökfélék vagy a burgonyafélék után ültetni.
A hagyma ugyan napsütést igényel, de nem melegigényes, bírja a hideget, akár az enyhébb mínuszokat is. Vedd figyelembe öntözésnél, hogy a hagymafélék sekély gyökérzetük miatt nem tudják felvenni a mélyebben található nedvességet. A közepes vízigényű növények közé tartoznak.
A hagymát magról és dughagymáról is vetheted. A magokat március-áprilisban ültesd ki a szabad földbe, míg a dughagymát október-november fordulóján érdemes ültetni, hogy még legyen ideje gyökeret ereszteni, de ne nagyon csírázzon ki. A dughagymát március-áprilisban is kiültetheted.
Én egymástól kb.10 cm távolságra ültetem a hagymákat az ágyásszélek mentén. Ha több sorba kell ültetni, akkor nagyarasznyi (22 cm) sortávolságot tartok.
A metélőhagymát és a metélőfokhagymát akár télen is vetheted, ha cserépben neveled és a konyhaablakban tartod.
Hagymafélék a legtöbb gazdaboltban kaphatók vetőmag és dughagyma formájában. Bőséges fajtaválasztékot kínálnak, ezért érdemes körültekintően választani, hogy az ízlésednek legmegfelelőbbet találd meg.
Metélőhagyma, metélőfokhagyma, sarjadékhagyma (áttelelő zöldhagyma), sonkahagyma, vöröshagyma, lilahagyma, gyöngyhagyma, főzőhagyma (fehér, édes hagyma), póréhagyma, kötözőhagyma (zöldhagyma), fokmagyma vetőmagok között keresgélhetsz, melyek legtöbbször dughagymaként is megvásárolhatók.
BURGONYAFÉLÉK- és TÖKFÉLÉK a vetésforgóban
Burgonyafélék, azaz a paradicsom, paprika, uborka, padlizsán, valamint a tökfélék (pl: cukkini, tök, dinnye) meleg-, napfény- és tápanyagigényes növények, ezért a nekik szánt ágyást komposzttal vagy más szerves trágyával készítsd elő. A vegetációs időszakban is folyamatos tápanyagutánpótlást igényelnek. Ez az oka annak, hogy gyakran látok komposzthalomra ültetett tököt, dinnyét, uborkát, amik gyönyörűen fejlődnek.
Amennyiben magad neveled a palántákat, akkor február második felétől március végéig vesd el a magokat magindító tálcába vagy ültető cserépbe. A biológiailag lebomló palántanevelő tasak, termesztőedény, továbbá az üres WC papír guriga, tojástartó használatát kifejezetten szeretem és ajánlom, mert velük elkerülhető a gyökérsokk, amikor a palánták kikerülnek a szabadföldbe.
Az ültetőedényekben fejlődő növénykéket tartsd huzatmentes, meleg, napfényes helyen és ügyelj rá, hogy a földjük nedves maradjon.
Május első felében elkezdheted a palántákat a házon kívüli élethez szoktatni, ha a nappali hőmérséklet legalább 15°C fok. Ez azt jelenti, hogy a palánták napközben védett helyen, de a szabadban vannak, így generatív jellegük erősödik a közvetlen napfény hatására (az ablaküveg ugyanis szűri az UV sugarakat), a légmozgás pedig erősíti szárakat. Éjszakára ne felejtsd el bevinni a palántákat, nehogy megfázzanak!
A palántákat csak a májusi fagyok elmúltával ültesd ki a szabadba.
Ha úgy döntesz, hogy magról helybeveted a zöldségeket akkor is csak május közepén kezdj neki.
A törpe növésű paradicsom, paprika és padlizsán fajtákat cserépben, balkonládában vagy dézsában is nevelheted.
Figyelj rá, hogy az öntözővíz ne érje a növények levelét és termését!
LEVÉLZÖLDSÉGEK a vetésforgóban
A levélzöldségek közé elsősorban a káposzta- és salátafélék tartoznak, de a laboda, spenót, sóska, mángold és a kapor is ebbe a kategóriába tartozik.
Nagy tápanyagigényű növények, ezért is javaslom, hogy a letermett hüvelyesek ágyásába ültesd őket a következő évben. Meghálálják, sőt szükséges számukra, hogy az ültetést megelőző ősszel trágyázd vagy érett komposztot forgass az ágyásuk talajába.
Káposztafélék
A káposztafélék a családjába tartozik a fejes káposzta, vörös vagy lila káposzta, kelkáposzta, kelbimbó (bimbós kel), kínai kel, leveskel, karfiol, brokkoli, karalábé, díszkáposzta és a tarlórépa.
Termesztheted őket másodveteményként is fajtától függően (pl: vöröskáposzta, kelkáposzta, kelbimbó).
A káposztafélékre is igaz, hogy tartsd be a vetésforgót és csak 3-4 évente vess ugyanoda, hogy elkerüld a gyökérgolyvásodást és egyéb betegségeket.
A káposztafélék védőnövénye a koriander, ami segít a földibolhák és káposztapoloskák gyérítésében.
A fejes káposztát, karalábét május-júniusban, olyan zöldségek közé vesd, amelyek nyár elejéig kikerülnek az ágyásból (pl. saláta, retek).
A kelbimbó hosszabb tenyészidejű növény, mint a legtöbb káposztaféle. Május végétől júliusig ültethető és tövenként 60×50 cm helyet biztosíts számukra.
Nyáron az öntözésén és a gyomlálásán kívül nem lesz munkád, de arra figyelj, hogy ne száradjon ki alatta a talaj. A kelbimbó ugyanis nem viseli el a növekedés leállását, megrekedését, folyamatosan kell fejlődnie. Nagyon jól fejlődik a spenót, saláta, burgonya, cékla, zöldborsó vagy zeller mellett. Így kevésbé támadják meg a betegségek és kártevők.
Szeptember közepén csípd le a hajtáscsúcsot, hogy a bimbók egyformán érjenek. Ősszel és télen többször szüretelheted, mindig a legnagyobb kelbimbókat szedd le. A leveleket ne távolítsd el, hogy védhessék a bimbókat a kemény fagyoktól. A kelbimbó −12 °C-ig fagytűrő. A hideg hatására nő a bimbók cukortartalma, mely javítja az ízüket.
A saláták
A fejes-, jég- és kötözősaláta, az endivia, cikória, madársaláta, rukkola színben és formában igen változatosak.
A legtöbb salátafélét tavasszal vagy ősszel termesztheted, mert a nyári hőségben felmagzik, ezáltal megkeseredik.
A tépősalátát és a rukkolát szakaszosan tavasztól őszig vetheted, így az egész szezonban lesz saláta alapanyagod.
Javaslom, hogy a nyári időszakban (tartósan 20°C fok feletti hőmérsékleten) félárnyékos helyre ültesd a salátát, mert különben nehezen fejlődik, már akár a csírázásnál is elbukik.
Az áttelelő fejessalátát augusztus végén vesd el, így már kora tavasszal tudsz belőle szedni.
A salátafélék kiválóan alkalmas növénytársítások a retek, hagyma és karalábé mellett.
A laboda egy régi magyar, őshonos, sós ízű levélzöldségünk, melyet salátaként vagy spenót módjára elkészítve fogyaszthatsz. Van világos- és sötétzöld, valamint vörös levelű változata is, így a látványa sem elhanyagolható.
Márciustól május végéig vethető. Magasra nő, ezért futtasd fel karóra, hálóra, egyéb támrendszerre. Július második felétől szeptember végéig, de akár az első fagyokig alulról felfelé szedegetheted a kifejlődött leveleket. A növény 6-8 hetes korában egészben is felhasználható.
Spenót
A spenótot februártól márciusig és augusztustól novemberig vetheted szabadföldbe.
A kora tavaszi vetésből fejlődött spenótot márciustól kezdheted is szedni, míg a késő őszi (októberi, novemberi) vetés átteleltethető, így azt kora tavasszal (márciustól áprilisig) fogod leszedni.
Sóska
A sóskát márciustól júniusig és augusztus vége-szeptember elején vetheted szabadföldbe. A tavaszi vetés májustól, az őszi vetés a következő év tavaszától (márciustól) szedhető.
Mángold
Dekoratív levélzöldség a konyhakertben, melyet a hatalmas sötétzöld leveleknek, valamint a fehér, sárga, lila vagy piros színű levélnyelveknek köszönhet. Levelét a spenóthoz hasonlóan főzheted vagy a káposztalevél mintájára hússal, zöldséggel töltve sütheted. Levélnyelét kiránthatod, párolhatod, főzheted.
Április második felétől július végéig vetheted szabadföldbe, majd július első felétől egészen novemberig szedheted.
Kapor
A kapor márciustól július elejéig szakaszosan vethető, így egészen októberig lesz friss, zsenge hajtás rajta. 14 naponta szedhető.
Érdemes akkor is ültetned kaprot, ha megenni nem szereted. Ugyanis a kapor kiváló védelmet nyújt a sárgarépa-gyökértetű és a káposzta bagolylepke ellen. Távol tartja a levéltetveket a lóbabtól, továbbá elűzi a meztelen csigákat és az atkákat a veteményesből.
Jó szomszédja a babnak, borsónak, uborkának, céklának és hagymának.
KUKORICA
Ha van elegendő helyed, érdemes néhány tő csemege- és pattogatókukoricát is ültetni a kertedbe vagy akár edénybe.
A kukorica tápanyagban dús talajt kíván, az öntözést meghálálja.
A fagyok elmúltával, április második felétől június végéig vetheted a magokat közvetlenül a földbe.
A kukoricát a szél porozza be, ezért jobb, ha tömör csoportban van vetve és nem sorokban.
Érdemes tökféléket ültetned a tövek közé.
A kukorica mellé ültethetsz valamilyen futóbabot, mert a helykihasználáson túl a bab gyökerén élő nitrogén megkötő gombák mindkét növényt segítik.
Kártevőkkel szembeni körmyezetbarát védekezésről tudj meg többet egy másik bejegyzésemből.