Fű, gyep, pázsit, vetéstől a nyírásig
Mindannyiunk számára fontos, hogy a kertünk fűfelülete zöld, egészséges és üde legyen egész évben.
Emlékszem, amikor gyerekként segítettem felásni a kertet, majd gyomlálni, trágyázni, újra átforgatni a földet és gereblyével elegyengetni a füvesítésre szánt területet. Miután kiszórtuk a nedves földre a fűmagot, jöhetett a hengerelés vagy tyúklépésben a taposás. Aztán a locsolótömlővel a rendszeres esőztető öntözés.
Gyerekként a legnagyobb kihívást természetesen a „fűre lépni tilos” időszak jelentette. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a magok kicsíráztak, a fűszálak nőni kezdtek és végre elérték az első nyírási magasságot. Akkor még nem tudtam, mi mindent kell átgondolni ahhoz, hogy végre önfeledten futkározhassak, labdázhassak a pázsiton.
A terület felmérése
Akár új telepítésről, akár felújításról vagy pótlásról legyen szó, többféle szempontból is vizsgálnunk kell az adott területet mielőtt „csak kiszórjuk a fűmagot”.
1. Mikor és mennyi ideig süti a nap a területet?
2. Mire szeretnénk használni a kialakítandó gyepfelületet? (sport, játék, térkitöltés stb.)
3. Hogyan, mikor tudjuk/akarjuk ápolni a pázsitot? (nyírás, öntözés, tápanyag utánpótlás stb.)
A legjellemzőbb tulajdonság meghatározása
A folyamatos napsütés hamar kiszárítja a talajt, különösen a nyári melegben, aszályos időjárásnál. Ilyen területre szárazságtűrő, víztakarékos fajokat érdemes választani.
Tartósan árnyékos területre csak árnyéktűrő magkeverék választása lesz sikeres, különben a fűfelület kiritkul a fényhiány miatt, az árnyékot nem tűrő fajok kipusztulnak. Még az árnyéktűrő gyepnek is szüksége van napi 1-2 órányi napsütésre.
Ahol a gyep tartós igénybevételnek van kitéve (sport, játék), oda taposást tűrő fűkeveréket telepítsünk.
A lassan növő fajtákból összeállított fűmagkeverékek előnye pontosan a lassú növekedés, ezért a gyepet ritkábban kell/lehet nyírni.
Általában „golf” névvel illetett magkeveréket ajánlják a legigényesebb fűfelületekhez. Ezt csak olyan helyekre javasolt telepíteni, ahol biztosítva lesz a pázsit gyakori nyírása, folyamatos tápanyag pótlása és öntözése.
Szerencsére bőven van lehetőségünk válogatni a küldönböző gyártók fűmagkeverék kínálatából.
Bejegyzésemben szeretnék egy kis segítséget adni a megfelelő keverék kiválasztásához azzal, hogy röviden bemutatom a leggyakoribb fűfajokat.
Miért van többféle fűmagkeverék?
A fűmagkeverékek célja, hogy az egyes fűfajok növekedési habitusa, adottságai egymás tulajdonságait kiegészítsék, ezáltal az év minden szakaszában valamelyik biztosítsa a zöld felületet.
A füvesítés során tapasztalhatjuk, hogy nem egyenletesen csíráznak a magok. Amelyik faj magja gyorsan kikel, az egyben védi a lassabban kelő, kényesebb vagy nemesebb fűfajokat. Eleinte ez a fűfaj lesz nagyobb százalékban a gyepben, majd 1-2 év elteltével szép fokozatosan más fajok veszik át a vezérfű szerepét, melyek biztosítják a szép, egészséges, egybefüggő gyepszőnyeget. Mindig azok a fajok lesznek a vezérfüvek, amelyek számára ideálisak a körülmények.
Egészséges pázsitot megfelelő talajjal, minőségi fűmagokkal, szükséges tápanyagokkal, rendszeres és egyenletes öntözéssel, valamint gyakori fűnyírással lehet elérni. Persze itt is vannak kivételek.
A leggyakoribb fűfajok
ANGOL PERJE
Lolium perenne őshonos fűfajtánk, dús, bojtos gyökérzete mélyen hatol a talajba, és sűrűn behálózza annak felső rétegét. Zömök pázsitot alkot, fényes, sötétzöld, laza, bokros növekedésű, 15-20 cm magas és 4-6 mm széles lombozatú, évelő fű. Gyors fejlődésű, akár 6-8 nap alatt kikel, és néhány hét múlva összefüggő, zöld felületet ad. Intenzíven megújuló, gyorsan növő jellegéből adódóan kezdeti gyepelnyomó képessége jó. Szárazság és árnyéktűrése, betegségekkel szembeni ellenálló képessége átlagos, taposás tűrése nagyon jó. Üde vagy közepesen száraz, agyag-, ritkábban homoktalajon nő. Fényigényes, beárnyékolt területen nem fejlődik, néhány hónap alatt kipusztul. Nem tűri az alacsony nyírást, továbbá nagy víz- és tápanyag igényű. Hátránya, hogy rövid életű, 3-4 év után fejlődése lelassul, kiritkul, aljfűvé válik. Elöregedése megelőzhető gyakori fűnyírással, a kalászfejlődés gátlásával. Virágzási ideje májustól szeptember végéig tart.
RÉTI PERJE
Poa pratensis őshonos, rétjeinken gyakran előforduló, alacsony termetű, tarackos, évelő aljfű, mélyrehatoló gyökérzettel, nagyon jó megújuló képességgel. Lombozata sötétzöld, levelei 3-4 mm szélesek, lapos téglalap alakúak. Közepes vízigényű faj, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Tápanyag és vízigénye kisebb, mint az angol perjéé.
Hátránya, hogy elhúzódó, 21-28 napos csírázású és lassú fejlődésű növény. Az első két évben a talajbeli szárrendszerét fejleszti, ezért érzékeny. Amint megerősödik, összefüggő, sűrű gyepfelületet biztosít. Árnyékban hajlamos a ritkulásra, ezért vörös csenkesszel szokták keverni. A keskenylevelű válatozata (Poa pratensis angustifolia) jobban tűri a szárazságot.
VÖRÖS CSENKESZ
Festuca rubra var.rubra, commutata, trichophylla honos növényünk, rövid tarackjaival terjedő tövű (var.rubra és trichophylla) vagy bokrosan növő (var.commutata). Fűcsomói 15-20 cm magasak. Keskeny, sötétzöld, 2-4 mm széles, merev levelei egyenesen felállóak, csupaszok vagy enyhén szőrözöttek (var.rubra). A levélszárak földfeletti része jellegzetesen vöröses színű. Virágzatán megfigyelhető egy jellegzetes pirosas elszíneződés. Az erősen kötött talajok kivételével mindenhol jól növekszik. Csírázása kedvező körülmények között 18-21 napot vesz igénybe. Napfényigényes, a szárazságot jól tűri, de az öntözést meghálálja. Hosszú életű. A fűfelületeket tömötté, sűrűvé teszi, ezért gyakori összetevője a fűmagkeverékeknek. Mindhárom változata kiváló árnyéktűrő, a téli és nyári extrém hőviszonyokkal szemben toleránsak, jól bírják a rövidre nyírást.
FELEMÁSLEVELŰ CSENKESZ
Festuca heterophylla őshonos faj, a vörös csenkeszhez hasonló, de világosabb zöld színű a lombozata. Árnyékos kertrészek füvesítésére önmagában is alkalmas, de jól megél a tűző napon is. Közepes vízigényű, homokos talajon is szépen fejlődik. Hátránya, hogy a taposásra viszonylag érzékeny. Pázsitok aljfüveként hosszú életű.
TARACKOS TIPPAN
Agrostis stolonifera szintén honos, tarackokkal és a talajon elfekvő, noduszoknál legyökeresedő indáival terjedő, üde zöld lombozatú faj. A gyökerek feletti szárrész lilás, rövid levelei mindössze 1-2 mm szélesek, elkeskenyedők, vályúsak. Lilászöld bugavirágzatából nagyon apró magvakat érlel. Víz- és fényigényes faj, csak humuszos talajban fejlődik szépen. Már enyhe félárnyékban is csökken az életképessége. Nagyon lassú csírázású, kedvező körülmények között is 21-28 nap alatt indul növekedésnek. A telepítését követő harmadik évben éri el a tervezett borítást. A talaj tömörödésére és a taposásra érzékeny, ezért az igényes pázsitok hosszú életű aljfüveként kell vele számolnunk.
Hosszú életű, finom textúrájú, sűrű lombja akár napi sűrűséggel is nagyon jól bírja az 1 cm-nél rövidebbre nyírást.
CÉRNATIPPAN
Agrostis capillaris a tarackos tippanhoz nagyon hasonló, rövid indákkal, tarackokkal terjedő fűfaj. Levelei vékonyak, rövidek, fokozatosan elvékonyodók. Egyenletes, sűrű, hosszú életű és rendkívül strapabíró pázsitot alkot, a szélsőségesen rövidre nyírást is elviseli. A nedvesebb környezetet kedveli, a szárazságot jobban tűri, mint a tarackos tippan. A finom szerkezetű pázsitok és a golfpályák leggyakoribb fűfaja.
NÁDKÉPŰ CSENKESZ
Festuca arundinacea levelei viszonylag szélesek, durvák, de a szárazságot remekül bírja a mélyre hatoló gyökérzete miatt. Kevés öntözéssel is kiváló minőségű pázsitot alkot. Jól tűri a nyírást, a terhelés, taposás nem teszi tönkre. Igazi túlélő fajta, kevés törődést igényel.
Talajra nem igényes, homokos, gyenge tápanyagtartalmú, rossz vízgazdálkodású talajokon is jól fejlődik.
JUHCSENKESZ
Festuca ovina alacsony igényű, kiváló ellenálló képességű, mélyre hatoló gyökérzete miatt kiemelkedő szárazságtűrésű faj. Bokrosan növő lombozatában a levek csupaszak, tűszerűen elvékonyodók, mereven felfelé állnak. Az alapfaj levelének színe szürkés-, kékeszöld, színét a nyári aszályos időkben is megőrzi. A nyirkos, kötött talajok kivételével szinte minden termőhelyen jól megél, így a rendkívül alacsony tápanyagtartalmú és előnytelen talajadottságokkal jellemezhető területeken is alkalmazható. Viszonylag késői fejlődésű fűféle, amelyet nem szabad 5-6 centiméternél alacsonyabbra vágni, mert ezzel a kiszáradását kockáztatjuk.
Elsősorban a napos területeket szereti, de a félárnyékos részeken is megmarad. Kiváló ökotetők, rézsük, száraz, laza homok- vagy kavicsos talajos füvesítésénél. A pangó vizet nem bírja, öntözést nem igényel, a gyomosodásra sem érzékeny. Újabb fajtái a vörös csenkeszhez hasonló zöld lombszínnel, árnyéktűréssel és textúrával rendelkezve, díszkerti felhasználásra is alkalmassá teszik. Remek választás olyan területekre, amelyekre kevés gondozási idő jut.
OLASZPERJE
Lolium multiflorum rövid életű, gyorsan fejlődő, jól sarjadzó szálfű. Fontos alkotója a rövid életű, öntözött gyepeknek. Kiterjedt mellékgyökérzetének köszönhetően kiemelkedő szerepet játszik az erózióvédelemben. Gyors csírázás és fejlődés jellemzi, gyorsan megtelepül, jól borítja a talajt, emiatt kiváló aljfű laza homoktalajokon, erodált területeken. A perjék közül az olasz perje a leggyorsabban kelő (6-8 nap) és fejlődő fajták közé tartozik.
Nehezen viseli a meleget és a szárazságot, inkább az üde, mérsékelten meleg területeket kedveli, kemény (tartósan -10 C fok alatti) teleken kifagy. Leginkább a vályogos, agyagos, nem savanyú talajokon tenyészik. Főleg a csapadékos téli időszakokban képes megakadályozni az ásványi anyagok kimosódását, illetve rendkívül nagy mennyiségben a felszín közelében tartja a nitrátot, mely a legfontosabb tápelem a főnövény számára a tavaszi fejlődéshez. Az őszi vetésű olaszperje jól bírja a tavaszi aszályos időjárási viszonyokat.
Milyen keveréket válasszunk?
A fűmagkeverékek csomagolásán a fűfajok neve és százalékos aránya fel van tüntetve, így segítik a választást.
A hagyományos fűfajok sekélyebben gyökereznek és így a vizet a talaj felsőbb rétegeiből (maximum 10 – 15 centiméter mélyről) tudják felvenni. Az ilyen növények hamar elpusztulnak a szárazságban, jóval az aszály tetőzése előtt. Emiatt a szárazságtűrő fűmagkeverékek magasabb arányban, 50-80%-ban tartalmaznak nádképű csenkeszt, melynek gyökérzete a fél métert is meghaladó mélységig is lehatolhat, a vizet és a tápanyagokat (cukrokat) pedig a gyökerében tárolja, így át tudja vészelni az aszályos időszakokat is. Az angol perje és réti perje biztosítja a vízszintes irányú növekedést, így kiterjedt, földfelszín alatti tarack- és gyökérhálózat jön létre. Olyan perje fajtákat tartalmaznak a keverékek, amelyek jól viselik a nyári száraz időszakokat és gyorsan visszazöldülnek, helyreállnak, valamint a télállóságuk is jó.
Aki szép pázsitra vágyik, de kevés idővel rendelkezik, annak a ritka nyírást igénylő fűmagkeverékeket ajánlom. Összetevői általában cérnatippan, réti perje és vörös csenkesz fajok, melyek gyönyörű, de lassan növő dús, sűrű pázsitot alkotnak, így kevesebb nyírással is beérik. Cserébe gyakori öntözést és jó minőségű talajt igényelnek.
Természetesen van olyan helyzet, amikor mielőbb egybefüggő zöldszőnyeget akarunk látni a kertünkben. Ilyenkor a már említett gyors csírázási idejű és növekedésű angol perje, olasz perje fajokat válogatják össze magasabb arányban a fűmagkeverékbe, amit lassabban feljődő vöröscsenkesz, réti perje és juhcsenkesz fajokkal egészítenek ki.
Az ún. felújító fűmagkeverékekbe is angol és olasz perje fajtákat vegyítenek, hiszen turbó sebességre kapcsolva akarjuk minél hamarabb újra zöldnek látni a ki- vagy megkopott fűfelületeket.
Füvezzünk!
Természetesen csakis legális formában, azaz pár lépésben átvesszük, hogyan kell magvetéssel füvesítenünk.
1. A vetést megelőzően a talajt fel kell lazítani, ásni és a kiforgatott gyökereket, köveket el kell távolítani.
2. Vegyszeres gyomirtást kell végezni, aztán jöhet az alaptrágyázás szerves komposzttal és lassú felszívódású komplex műtrágyával.
3. A talajt ismét átforgatni, majd elsimítani.
4. A vetést márciustól júniusig vagy augusztustól októberig terjedő időszakra időzítsük. Vetés előtt jól rázzuk/keverjük össze a fűmagkeveréket.
5. A magokat két részletben, vetőgéppel vagy kézzel egyenletesen szórva kell vetni. A második menetben az első vetés irányára merőlegesen.
6. A vetéságyat érdemes körülhatárolni két-három ujjnyi szélességű barázdával és oda sűrűbben szórni a vetőmagokat.
7. A vetőmagokat egyenletesen el kell gereblyézni, a földet elsimítani, hengerelni, majd vízzel, esőztető jeleggel bőségesen megöntözni. Figyeljünk rá, hogy a talaj mindig nedves maradjon a csírázási időszaban !
8. Az első nyírásra akkor kerülhet sor, amikor a füvünk elérte a 10-12 cm-es magasságot. Fontos, hogy a fűnyírót ne állítsuk túl alacsony vágási magasságba! A füvünk felső harmadát vágjuk csak le, tehát 6-7 cm magasan nyírjunk és a nyesedéket gyűjtsük össze.
9. Ha szükséges, a gyomokat kézzel távolítsuk el a kelés, növekedés idején. Legkorábban a vetést követő hat hét elmúltával szabad csak specifikus gyomirtót használni!
10. A vegetatív fejlődési szakaszban (márciustól szeptemberig), nitrogén tartalmú, lassan felszívódó műtrágyát alkalmazzunk, majd a pihenő időszakra való felkészítéshez foszfor és kálium tartalmú műtrágyát használjunk.
Etessük és itassuk a gyepet
Nitrogéntúlsúlyos tápláláskor a fűfelületek egészségi állapota romlik, ezért mindig kiegyensúlyozott, 3:1:2 körüli N:P:K arányt kell betartani.
A magnézium (Mg) a fűféléknél kiemelt jelentőségű, mert a krolofillmolekula központi atomjaként felelős a zöld szín megjelenéséért. A fűfelületek élénk, haragoszöld színe csak kellő magnézium ellátottság mellett alakul ki.
Az ellenálló, jó taposástűrő fűfelületek érdekében nagyon fontos, hogy a kálcium (Ca) megfelelő mennyiségben álljon a pázsit rendelkezésére.
A fűfelületek esetében a tápanyag bejuttatása kizárólag a csapadék, az olvadó hó, illetve az öntözővíz beszivárgásával vagy permetezéssel valósítható meg.
Az öntözésről, a tápanyag utánpótlásról, gyephelyettesítő növényről további bejegyzéseimben olvashatsz.